Oh Istenem! Kezdődik!

Pedig még sehol sem tartunk.  Csak puhatolózunk. De folyamatosan már most falakba ütközünk és röhejes dolgokba. És ráadásul el is basszuk a dolgokat, mert kettőnknek kell intézkednie az időbeosztás miatt.  Nem tudok egyedül intézkedni, mert nem érek rá. Ha viszont ketten csináljuk, akkor máris félreértések vannak. De nem csinálhatok mindent egyedül!

A jogi dolgoknál a lényeg, hogy ha nem élünk otthon, akkor nem fogadhatunk örökbe. Ez azt is jelenti, hogy még csak szóba sem állnak velünk. A gyerek inkább rohadjon meg egy intézetben, jelentsen plusz költséget az államnak, nevelődjön belőle segélyen élő felnőtt mint, hogy egy normális családba kerüljön be.

Még, hogy a gyerek érdekeit nézik! hahaha

Persze lehet szó családba fogadásról. Ebben az esetben a biológiai anya nyilatkozik arról, hogy mi nevelhetjük a gyerekét, és akár külföldre is vihetjük. Itt már nem érdekli az államot a gyerek sorsa. Nem jönnek ki ellenőrizni. Tesznek arra nagyívben, hogy hol a gyerek. Viszont az anya meg jöhet és elveheti , ha olyanja van. Persze kicsi az esély arra, hogy az anya valaha eljut arra a szintre, hogy visszafogadhatja a gyerekét, de mi van, ha teszem azt a gyerek 10 éves korára mégis összejön neki? Akkor adjam vissza? Ez nem ártalmas a gyereknek? Egyszercsak hipp hopp megváltozik az élete?

A lényeg, hogy annál legyen, aki megszülte. Mert annál jó neki....képzelem.

Azt hiszem hatalmas fába vágtuk a fejszénket.

És akkor itt jön a kérdés? Hagyjam az egészet a francba, ne kínlódjak ezzel tovább, szarjam le nagyívben, vagy harcoljak és küzdjek és akciófilmeket meghazuttoló jelenetekkel tűzdeljem tele az életemet. Ez akár évekig is eltarthat. Es addig a gyerek meg gondolom vergődik egyik helyről a másikra.

Lehet, hogy a családba fogadásnak lenne értelme, mert azzal a gyerek már legalább hozzánk kerülne.  A hogyan tovább meg majd alakul.

Mindenesetre összeírtunk újabb kérdéseket, amivel zargathatjuk a jogászt. Meg időközben azt is kiderítettük, hogy Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet, akikhez tartozik egy olyan, hogy külföldre örökbeadás. Idézem:

„A külföldi örökbefogadók, vagy magyar örökbefoadók külföldre irányuló kérelmüket – meghatározó mellékletekkel együtt – a nemzetközi örökbefogadásról szóló 1993. évi Hágai Egyezmény alapján az SZMM Központi Hatóságához nyújtják be." 

És folytatódik... 

"Az örökbefogadásra irinyuló szándékot a külföldi állampolgárságú örökbefogadó személy a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetnél, illetve a magyar külképviselet konzuli tisztviselőjénél jelentheti be. Itt is a gyámhivatal vizsgálja meg a külföldi örökbefogadás örökbefogadás felételei fennállnak-e (kiskorú érdekeivel ne álljon ellentétben, közérdeket ne sértse, ne járjon haszonszerzéssel) és dönt a gyermeknek az örökbefogadni szándékozó személyhez gondozásra történő kihelyezéséről. "

Forrás: http://ncsszi.hu/

Óh, már látom, hogy great fun lesz ezen az egészen végig kocogni!

Ha már nem lehet gyereked, legyen eszed!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.