Beszéltem a Tegyesszel. Olyan nehéz egy ilyen hívást elkezdeni. 

De szerencsére a hölgy nagyon kedves és segítőkész volt. Mondta, hogy a Tegyesz nem akadályozza meg azt, hogy egy gyerek jó helyre kerüljön, azon van, hogy az elhelyezés létrejöjjön, ha az mindenképp a gyerek érdekeit szolgálja. Arra vonatkozóan nem tudott pontos infóval szolgálni, hogy mi a helyzet azzal, hogy mi külföldön élünk. De nem tűnt nagyon ellenségesnek ezzel kapcsolatban sem, bár azt azért hangsúlyozta, hogy hátrány. Az sem derült ki, hogy jó e, ha előre jelentkezünk a helyi tegyeszünknél vagy kivárjuk, hogy mi történik. De talán jobb ha bent vagyunk a rendszerben. Mert az is idő, míg alkalmasnak nyílvánítanak minket. 

Viszont megkaptuk a jogászuk telefonszámát, aki ezzel kapcsolatban bővebb információt tud adni, csak hát állítólag nehéz elérni és csak szerdánként lehet hívni. Jó kis menet lesz, de ez is csak olyan, mint a többi dolog: el kell kezdeni érdeklődni. Utána már jönnek az infók. 

Ami nagyon jó, hogy kiderült talán nem is olyan nagy baj a párom életkora, mert házastársaknál a fiatalabb életkorát veszik alapul. 

Viszont az nagyon nagy baj, hogy ha az anyuka nem látja be önként, hogy mi a gyerek érdeke. Ebben az esetben ugyanis évekig elhúzódhat az örökbefogadási procedúra. Habár gyámok lehetünk, nem hinném, hogy gyámként külföldre hozhatnánk a gyereket. Azt ugyanis kizártnak tartom, hogy megakadályozhatjuk az édesanya láthatását. Már pedig ebben az esetben neki igencsak nehezített eset lenne a látogatás. Vidékre nem tud (vagy nem akar?) lemenni a gyerekeihez.... majd biztos Londonba fog. Mondjuk, ha fizetnénk az utat, valszínű sűrűbben látogatná ezt a gyerekét, az tuti. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.