Csütörtökön fény derült arra, hogy sógornőm beszélt anyukával és a nagyival is. Az anyuka hallani sem akar a dologról, ami teljesen természetes. A a mi elképzelésünk úgy is az volt, ha ő eredetileg úgy gondolná, hogy lemond a gyerekről, de erre amúgy is kicsi az esély. 

Igaz arra is, hogy normálisan fel tudja nevelni. 

Nem tudunk sokat, de egy facebook bejegyzése szerint megfenyegették, ahol lakik. Szerintünk ez kb azt jelenti, hogy szóltak neki (gyanítom ismételten sokadszorra), hogy ha nem szedi össze magát nem viheti majd magával a gyereket. Én elhiszem, hogy szeretné megtartani a gyereket, és minden bizonnyal a gyereknek is ez lenne jó, ha az édesanyjával maradhatna. De már a testvérei sem élnek az anyjukkal. Sőt! Nemcsak hogy nem élnek, de nem is láttk az anyukat már évek óta. 

Nagyi mindenesetre örült az ötletnek.
Állítólag.
És minket támogat.
Valszószínű ennek a kislánynak is az lesz a sorsa mint a többinek, hogy előbb  vérszerinti rokonokat kérdezik meg, befogadják e. De se a nagynéni, se a nagyi nem fog igent mondani. Viszont mi csak akkor tudjuk magunkhoz venni, ha örökbefogadó szülők lehetünk. Nevelőszülőséget nem vállalunk be. Ahhoz viszont, hogy örökbefogadók legyünk a vérszerinti anyának le kell mondania róla. 

Beszélnünk kell a Tegyesszel... na ez nem lesz egy könnyű menet. Félek, hogy nem fognak örülni nekünk. Férjem öreg is, külföldön is élünk... ugyan minden más adott ahhoz, hogy örökbefogadjunk. De a Tegyesznek elsőolvasatra fontosabb, hogy a szülő 40 alatt legyen és Magyarországon éljen, mint az, hogy képes e több esélyt adni egy gyereknek mint egy nevelő otthon. 

Félek beszélni velük. Még csak időpontot kérni is félek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.