Ha egyszer tényleg szélesebb körben fogják olvasni ezt a blogot, hányan, de hányan fognak megkövezni azért, amiért leírom majd az érzéseimet! Talán ezért sem fogom sok ember orrára kötni, pedig ebben a témában sok blogot nem találtam, hogy őszinte legyek. Lehet, hogy hasznos lehetne. Csak hát én nem fogok olyanokat írni, hogy "jajj, bárcsak itt lennél már!", "egy gyerek hozza majd meg nekem a boldogságot", "nem teljes az életem, míg egy pici baba nincs velem". 

Nem véletlenül nem csöpög kisbaba holmiktól sem a design és nem is fog. Nem szeretném, ha ez a blog a sablonról szólna. A valódi érzéseimről szeretnék írni, amikbe a fenti mondatok nem férnek bele. 

Az elhatározás nem változtat ezeken. Továbbra is félek és legjobban a szabadságomat féltem.
Nem is félek.
RETTEGEK!

Abban hiszek, hogy képes lennék felnevelni egy gyereket... legalábbis együtt a párommal mindenképp. De azt már nem tudom, hogy az egészet, hogy fogom megélni. Mert az igazi vágy még mindig hiányzik... és tudom, hogy nem is lesz meg soha. Az, amit a többi nő érez szívszakadva, megbolondulva, elborulva. Pont azt, amit a többi nő keres megszállottan én nem keresem. Vagy legalábbis nem látom csak a szép dolgokat. Hogy őszinte legyek a szép dolgokat egyáltalán nem látom. Ez inkább csak amolyan én próbálom elhinni, hogy így lesz, ha már annyira mondják, de...

Ami játszik velem az az ösztön, ami borzalmas. Ellentmond a józan észnek. Annak, ami szerint én élem az életemet. Én még soha nem döntöttem az ösztöneim alapján, csak a racionlitás hajtott. 

Tudom, hogy nem ettől lesz teljes az életem. Az életem per pillanat teljes. Nagyon is jól érzem magam a bőrömben. Nem igazán érzem eszeveszett hiányát bárminek is. Azt sem érzem, hogy a páromnak és nekem szükségünk lenne egy harmadik személyre a kapcsolatunkba, hogy beteljesítse azt. A mi kapcsolatunk teljes, még ha vannak problémák is, de azokkal együtt teljes. Nincs szükség még valami extrára, mert az az egészet csak felborítaná.

És ez az, amit nem értek! Ha valami jó, ha valami tökéletes, miért akarom mégis felbolygatni????? 

Mert valójában nem akarom tönkre tenni azt, ami most van! Nem akarok saját magam ellensége lenni, mert az, mint már mondtam, ellent mond a józan észnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.