Megint beszéltünk a jogásszal, persze a kérdések felére nem derült fény. Igaz a férjem szerint meg sem lehetett volna kérdezni. 

"A csaladbafogadas eseten a lathatas es egyeb dolgokban nekunk kell
megegyeznunk az anyaval.
Ez egy olyan szerzodes, ami kettonk kozott jon letre, gondolom nemi ugyvedi
segitseggel. Szoval itt nincsenek elore megirt szabalyok.
Ebben az esetben a gyamugyben azt vizsgaljak csak, hogy mi tudjuk-e nevelni
a gyereket, vagyis van-e bevetelunk, es van-e hol lakni.
Meg azt vizsgaljak, hogy nem gyermekkereskedelemrol van-e szo. Ilyenkor az
is lehet, hogy nem jonnek ki megnezni semmit, csak elfogadjak a beadott
nyomtatvanyokat.
Termeszetesen beszelnek velunk meg az anyaval.
Ha ebbol lenne kesobb orokbefogadas, az ugy lehet, hogy az anya lemond,
ekkor ujra a nyilt orokbefogadas jon szoba, ami egy kicsivel lenne konnyebb
azutan ha mar egy eve legalabb neveljuk a gyereket.
Ilyenkor kevesebb dolgot vizsgalnak. Ezt megint a gyermekvedelmisekkel kell
megbeszelni. Nekem ugy tunik, hogy a szabalyok kozott van egy kis
lehetoseguk lavirozni. Vannak szigoru szabalyok es vannak enyhebbek.
Ha mar a gyerek velunk el, es szepen fejlodik, akkor enyhebb szabalyokat
alkalmazhatnak.

Egyebkent nem tul jo otlet eljatszani, hogy Magyarorszagon elunk, mert
azert buntethetnek, okirathamisitasnak minosul. Foleg mivel munkahelyet is
kell igazolni.
Ha veletlen egyszer behulyul Edina, akkor nem csak a gyereket veszik el
tolunk, de buntetopert is kaphatunk.
Igazabol, ha hazudunk, akkor E (az anya) kezeben leszunk."

Ebből nekem még mindig nem derül ki, hogy egy idő után a kislány örökbefogadható lenne e, mert az "enyhébb szabályokat alkalmazhatnak" számomra azt jelenti, hogy de a szivatás is benne van. És ugye pont a lényegre nem lett rákérdezve, hogy ez vonatkozik arra is, hogy mi már külföldön neveljük a gyereket az anyával való előzetes megegyezés szerint. 

A szomorú az egészben, hogy rengeteg külföldön élő magyar pár van, aki szívesen felnevelne egy vagy több gyereket, de az állam inkább nem vesz ezekről tudomást és intézetben tartja a gyerekeket, mint, hogy rendes családba tenné őket. Nem ismerem az intézetes körülményeket, tudom, hogy vannak, akik egész jó helyre kerülnek nevelőszülőkhöz, ahol közel családhoz hasonló körülményeket kapnak. Belőlük valószínű van esély arra, hogy egy kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. De mi van azokkal, akiknek ez nem jut? És ők hányan vannak? Mi lesz velük? Mi lesz belőlük? Az állam egy rakás pénzt költ a nevelésükre és utána? Mennyit költ a beilleszkedésükre? Mennyire tudnak ezek a fiatalok teljesértékű, adófizető polgárokká válni? Mennyire nem lesznek ráutalva az államra életük során? Mennyire lesznek képesek családot alapítani és olyan életet élni, mint azok, akik családokban nőttek fel. 

Persze tudom, a család sem biztosíték arra, hogy minden rendben lesz és pláne nem biztosíték arra, hogy valakiből normális felnőtt lesz. Sok múlik a családon, ami sokszor igencsak érdekes. De ha valaki örökbe szeretne fogadni, akkor az már csak nagyobb esély arra, hogy normális családi életet fog biztosítani az örökbefogadott gyereknek, vagy nem jól gondolom? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.